HEAVYMETAL.HU

01/06/2006

Az underground mély bugyraiból bukkant elõ tavaly az olasz technikás brutál death metal banda elsõ lemezével. Az egy bevezetõvel kezdõdõ plusz hét számot tartalmazó anyag idõtartama több mint 50 perc, ami egy korrekt hosszúságnak felel meg. A zenekari információk szerint nagyon elégedettek az eredménnyel mivel mindent a saját próbatermûkben rögzítettek. A producer az akkor még 18 éves gitáros, Andrea volt. Becsületükre váljon a hangzás tényleg telt és arányos, bár a gitárokat jobban elõtérbe hozhatták volna.

A szónikus támadás elõtt kíváncsian olvastam bele az eddig megjelent kritikákba a honlapjukon. Összességében az átlagosnál jobb vélemények fogalmazódtak meg, fõleg olasz területrõl, ami érthetõ is. Én viszont nem vagyok olasz! Biztos elfogult vagyok a saját magyar zenekarainkkal kapcsolatosan, de az anyag nem okozott akkora élményt, mint amikor elõször hallottam meg mondjuk az elsõ Sear Bliss vagy Gholgoth albumokat.

Sokszori meghallgatás után, véleményem szerint, még túl korai lenne beszélni a technikás jelzõrõl. A számok rövidebb-hosszabb ideig tartó, nem túl komplex, de kellõképpen begyakorolt és felgyorsított témákból állnak. A nagy darálás közben azért idõnként bedobnak egy-egy figyelemreméltó betétet, mint például akusztikus részek, gregorián ének és hallani hosszabb szólókat is, amiket ötletesen valósítanak meg. Érdekes, hogy a zenekarban inkább a gitárosok hallgatnak death metalt (Death, Carcass), amíg a ritmusszekció leginkább black metal kedvelõ. Hangszertudás terén éles kontraszt van a két tábor között felkészültségben. A gyors részek átlagosak és egybefolynak. A dobos teljesítménye szerintem inkább csépelés, mint technikás dobolás. Érzõdik, hogy próbál a lehetõségeihez képest változatos lenni, ami leginkább az amúgy egybefolyó hangzású cinmunkába merül ki. Tempói thrash ütemek és gyors grindok között váltakoznak nem túl sok váltással vegyítve. A lassú részek alatt pedig kifejezetten bizonytalannak tûnik. Kétlábgép teljesítményére pedig még nagyon sok gyakorlás vár mivel pontatlan és átlagos sebességû. A basszer szerintem a felvételek alatt spagettit fõzhetett a srácoknak, mert szinte semmi érdemlegeset nem lehet hallani a bõgõfutamaiból. Az ének monoton mély hörgés, amit ritkán, felejthetõen magas sikoly vált fel.

A negatívumok ellenére azért akadnak pozitívumok is, amik a fiatalok lelkes hozzáállásából adódnak. Mivel munkásságuk határozottan rendelkezik thrash gyökerekkel ezért a lassabb, kigondoltabb részek kifejezetten élvezetesek voltak. Még egy pár év és gitárszólók terén is biztos sokat fog az együttes fejlõdni. Ebben a korban én is a leggyorsabb zenékért rajongtam, ami idõvel lecsillapodott és a minõség került elõtérbe, ezért tudom megérteni a fiúk darálási vágyát zenei téren. A számcímek alapján (sajnos szöveg nem állt rendelkezésre), az album zenei koncepciója sem lehet túl érett még. A borítót pedig ne is firtassuk!

Ha ezen az úton maradnak, biztos nem fognak kitörni az ismeretlenségbõl. Sajnos manapság hasonló minõségû anyagok, nemcsak demoként, de lemezen is megjelennek, amitõl csak fokozódik az érzésünk, hogy manapság nem is hallani egyedibb elgondolású brutal death metalt. Pedig azért vannak kint jó zenék, de valahogy ott a demok is magasabb szinten vannak, mint az olasz Death Heaven. Átlagos zene, átlagos koncepcióval. Már kitalálták ezerszer!

BEN - 6/10

 

BACK TO PRESS PAGE